Betűméret csökkentésBetűméret növelés

Nemzetközi szakmai rehabilitációs konferencia
Budapest, Congress Park Hotel Flamenco
2006. január 30-31.

A Konferencia zárása

Dr. Székely Judit, helyettes államtitkár
FMM


Szeretettel köszöntöm önöket a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium nevében. A minisztériumunk az egyik szervezője a kofnerenciának, amely immár a végéhez közeledik. Engedjék meg, hogy én is hozzájáruljak néhány gondolattal a konferenciához.

Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen nagy érdeklődés övezte ezt a tudományos konferenciát. Bár jómagam nem tudtam résztvenni a szakmai eseményeken, de érdeklődtem a tegnapi és a mai napon is résztvevőktől, és kértem a véleményüket. Mind a külföldi, mind hazai résztvevők egyöntetűen állították, hogy megérte végigülni ezt a két napot, megismerni egymás tapasztalatait. Az itt résztvevők elkötelezettek abban, hogy a fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci integrációját, reintegrációját, esélynövelését elősegítsék. Azt is tudom, hogy nagyon sokféle tapasztalatról lehetett hallani. Vannak olyan országok, amelyek előbbre járnak például Magyarországnál, amely nemrég csatlakozott az EU tagállamok sorába, de azért büszkeségget tölt el, hogy mi is fel tudtunk mutatni jó példákat, pozitív tapasztalatokat, amelyekből esetleg mások is tanulhatnak.

A szekció ülések összefoglalásakor volt egy megjegyzés, hogy ha legközelebb egy ilyen nagyszabású konferencia kerül megrendezésre, akkor tematizálni lehetne az elhangzottakat. Szeretnénk újabb konferenciát rendezni, de szeretnénk részt venni esetleg más tagállam hasonló rendezvényén is. Azt megígérhetem, hogy abból az itt felvetődött témából mi készülünk, hiszen az egyik legfontosabb kihívás most számunkra valóban az, hogy a munkáltatókat hogyan lehet megnyerni ennek a közös ügynek. A magam részéről nem egészen hagyatkoznék arra, hogy a munkáltatók karitatív tevékenységet végezzenek. Sokkal inkább a jó példák bemutatásával lehet ösztönözni őket a fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Bár a vállalatok szociális felelőssége persze ezen a téren is megnyilvánulhat.

Úgy gondolom, hogy minden jó dolog egyszer véget ér, és most így van ezzel a konferenciával is. Nem hiszem, hogy a résztvevők végképp elbúcsúznak egymástól, hanem egy befejezés helyett egy nyitánya történt meg valaminek, hiszen a szakmai konzultációk, szekcióülések alkalmával nyilván létrejöttek kisebb szakmai csoport foglalkozások, kapcsolatok, amelyek nem fognak lezáródni azzal, hogy most hivatalosan befejeződik a konferencia. Lehet egymást keresni, lehet egymást ösztönözni a jó tapasztalatok továbbadására.

Hiszem, hogy hamarosan ebben a témában valahol biztos, hogy ebben a körben, vagy kibővültebb körben a résztvevők találkozni fognak. Mindenkinek köszönöm, hogy a konferencia utolsó pillanatáig kitartott, és mindenkinek kívánok felszabadultabb időtöltést, és biztonságos hazautazást.

Köszönömszépen, hogy jelenlétükkel megtisztelték a konferenciát!