Hosszú távú megoldások: képzés és a programok

Nagyon érdekes, és számomra rendkívül hasznos szekciót volt alkalmam vezetni. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy mindegyik országban jól kiépített – bár sajátosságokkal rendelkező – intézményrendszer segíti a foglalkoztatási rehabilitációt és annak képzési részét is. A sajátosságokra vonatkozóan jó néhány ország támogatási rendszerét megismertük, és ezekkel kapcsolatban néhány kulcs kérdés hangzott el. Például, hogy vajon miért csak a felnőttképzésről beszélünk, hiszen a foglalkoztathatóság növelése már az iskolarendszer előtt történik, abban az esetben persze, ha valaki veleszületett fogyatékossággal él.
Luxemburgban például olyan szervezetet hoztak létre, amely a munkavállalót, a munkaadót és a szervezeteket is abban segíti, hogy a leghatékonyabb eszközöket válassza ki, és a leghatékonyabban kövesse a rendszert, és adjon tanácsokat a fogyatékos felnőttképzési piac valamennyi szereplőjének.
Foglalkoztunk azzal a kérdéssel is, hogy integrált vagy szegregált képzésben kell-e gondolkodnunk. Megegyezésre ebben nem jutottunk.

Ezután a legfontosabb témára került sor: az egyes országokban hogyan segítik a fogyatékkal élő esetleg már képzett embereket vissza a munka világába, hogyan tartják a kapcsolatot a munkaadókkal, és milyen ösztönző elemeket alkalmaznak?

Sajnos ennél a pontnál épp lejárt az idő, ezért azt javasoljuk a konferencia szervezőinek, hogy a legközelebbi konferenciánál tematikus beszélgetések legyenek, és a témák között szerepelhetne a munkaadók bizalmának megnyerésének eszközei.