A pozitív szemléletű képességfelmérés gyakorlatai

Az első szekcióban nagyon érdekes kérdések merültek fel. Az első az volt, hogy a munkáltatók körében milyen akadályok vannak a fogyatékosok foglalkoztatásában. Ez azért érdekes, mert nemrégiben egy olyan tananyag elkészítésében működtünk közre, amely arról szól, hogy miért hasznos és miért előnyös a számukra fogyatékos embert foglalkoztatni. Itt nemcsak a pénzügyi előnyöket emeltük ki és a vállalat goodwill-jét, hanem sok más fontos előnyt is összeszedtünk.

A fogyatékosok foglalkoztatásában vannak pénzügyi akadályok. Egy fogyatékos ember számára alkalmas munkahely létrehozása vagy a munkahely átalakítása nagyobb költséggel jár, mint egy nem fogyatékos ember esetében. Vannak olyan fogyatékossági csoportok, ahol folyamatos segítségre van szükség ahhoz, hogy az illető meg tudja tartani a saját munkahelyét. A csoport azt mondta, hogy alapvető felvilágosító munkára van szükség a munkáltatók körében, és ők nem a nagy elveket, hanem a praktikus tanácsokat igénylik. Mit csináljunk? Hogy csináljuk? Miért csináljuk? Az is kérdés, hogy hogyan lehet felszámolni az ellenállást a különböző vállalattípusok körében? Van-e közös ezekben, vagy van-e differencia a kisvállalatok, a közepes méretű vállalkozások, és a nagyvállalatok körében? Fontos lenne azt is tudni, hogy a mentális és fizikai fogyatékosság esetében azonosak-e a problémák? Ha nem azonosak, akkor miért nem? És melyek azok, amelyek azonosak? Hogyan lehet felszámolni ezeket a problémákat?

A szekció másik nagy kérdésköre, hogy mi az, ami beválik a rehabilitációban? Annyi mindent csinálunk. Ha megpróbáljuk összerakni csak mindazt, amiről ma itt szó esett, szerintem legalább egy fél évig itt ülhetnénk amíg végigvennénk az összes programot, hogy mi történik benne. De tudjuk-e, hogy mi az, ami igazán beválik? És ami beválik, az mindenki esetében beválik-e, vagy vannak különbségek, hogy melyik csoport esetében igen, vagy melyik nem? Melyek azok a csoportok, amelyek esetében bizonyos eszközök jobban beválnak, és melyek azok, amelyek kevésbé? Költséghatékony-e a rehabilitáció? Ha igen, akkor mit számítunk annak? Vajon csak a bekerülési költségeket, vagy tudunk az externáliákkal és a hosszú távú társadalmi hatásokkal is számolni? Jó minőségű információink állnak-e rendelkezésünkre a rehabilitációs folyamat értékeléséhez? Azt a konklúziót vonták le a szekció részvevői, hogy a megbízható program értékelés nagyon fontos, a megfelelő eljárásnak ez jelentheti az alapját.