Előadás jegyzet

A foglalkozási rehabilitáció magyarországi helyzete, program az Állami Foglalkoztatási Szolgálat foglalkozási rehabilitációs szolgálatának fejlesztésére

Lechnerné Vadász Judit, rehabilitációs szakmai tanácsadó Foglalkoztatási Hivatal

Európa legtöbb országában a fogyatékos és rokkant emberek esélyegyenlőségének intézményi, jogszabályi alapjait az I. és II. világháborút követően a hadirokkantak tömeges megjelenése és a velük szembeni állami gondoskodás teremtette meg. Ezzel összefüggésben jöttek létre a rehabilitáció orvosi, szociális és foglalkoztatási intézményei. A sérült emberek társadalmi elfogadását a katonák iránti társadalmi együttérzés, a segítésük iránt megnyilvánuló társadalmi konszenzus is segítette

Magyarországon a XX. század utolsó évtizedéig sajátos történelmi okok miatt a fogyatékos emberek ügye nem vált közüggyé, családjuk problémája maradt. A szocialista tervgazdaság időszakában a teljes és alapvetően nagyvállalati keretek közt zajló foglalkoztatással összefüggésben a szociális és foglalkozási rehabilitáció rendszer nem alakult ki, a munka során megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása azonban megoldott volt..

A bérszabályozás rendszere megkívánta, hogy sok alacsony keresetű munkakör létezzen. Ezért egyszerű kisegítő-kiszolgáló munkakörökben a sérült, vagy azzá vált emberek foglalkoztatása megvalósult, bár a rehabilitáció, a képességeknek megfelelő munkavégzés nem volt biztosított. Fogyatékos emberek nagy számú foglalkoztatására csak az erre létesített védett munkahelyeken , vállalatoknál került sor.

Így a rehabilitációnak sem intézményrendszere, sem módszertana nem alakult ki..

A civil szervezetek működése alapvetően szabadidős és sporttevékenységre korlátozódott, így nem volt igazán komoly társadalmi szerepük.

A megváltozott munkaképességű emberek munka világában betöltött szerepe nem követelte meg, hogy a fogyatékos gyermekek foglalkoztatást megalapozó oktatási és szakképzési lehetőségekhez jussanak.

A rendszerváltás és a kapcsolódó gazdasági rendszerváltás legnagyobb vesztese ezért ez, az addig is a társadalom perifériájára sodródott réteg lett.

A 90-es évek elején Magyarországon másfél millióval csökkent a foglalkoztatottak száma, de a csökkenésnek csak egy része jelent meg a munkanélküliség emelkedésében.

A leginkább drámai változást az aktív korú inaktívak arányának növekedésében regisztrálhattuk.

Fontos adat, hogy az 1997 évre 364 946 főre növekedett aktív korú rokkantsági nyugdíjas létszám 2004-ig 110 000 fővel növekedett tovább (de idő közben 7 évvel nőtt a nők és 2 évvel a férfiak nyugdíjkorhatára).

1994-ben törvényjavaslatok készültek a fogyatékos emberek jogainak és esélyegyenlőségük megvalósítására, elkezdődött a foglalkozási rehabilitáció koncepcionális előkészítése. Ekkor nem a rehabilitáció, hanem az államháztartás egyéb elemeinek, passzív ellátások rendszerének az átalakítása kapott nagyobb hangsúlyt.

1995-ben az államháztartási reform keretében a rokkant nyugdíj rendszerének, a megváltozott munkaképességűek ellátó rendszerének az átalakítása volt a cél, nem utolsó sorban az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás pénzügyi egyensúlyának helyre állítása céljából. E munka során nagyon gyorsan kiderült, hogy a passzív ellátások rendszere átalakításának alapfeltétele az ellátórendszerből kikerülő, vagy az átalakított ellátórendszerbe be sem kerülő emberek munkavállalási lehetősége.

A munkaerőpiac helyzetével, a munkanélküliség magas arányával, a feltételek hiányával összefüggésben a kezdeményezések ekkor sikertelenek maradtak.

1997-ben-98-ban a gazdasági-társadalmi átalakulás keretében felerősödött a fogyatékos emberek esélyegyenlőségével kapcsolatos társadalmi vita, a nyugdíjreform keretében sürgetővé vált a foglalkozási rehabilitáció orvosi, munkaügyi feltételrendszerének és intézményeinek megteremtése. Ezekben az években a munkanélküliség évről évre lassan mérséklődött, ami esélyt nyújtott az inaktív emberek rehabilitációjára.

1997-ben három eltérő helyzetű megyei munkaügyi központban szolgáltatási kísérlet segítette a szolgáltatás kereteinek kialakítását,szervezeti, módszertani feltételeinek meghatározását.

A tervezett változások irányát az Országgyűlés a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátó rendszerének átalakításáról szóló 75/1997.(VII.18.) OGY. határozata határozta meg.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban Flt.) 1998.január 1-től rendelkezik arról, hogy a megváltozott munkaképességű emberek foglalkozási rehabilitációjának szolgáltatási feltételeit az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében kell megteremteni.

Ennek elősegítéseként került meghatározásra

a) szektor semlegesen, minden 20 fő feletti munkáltató számára 5 %-os mértéken a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási kötelezettsége, ennek hiányában pedig rehabilitációs hozzájárulás fizetése.

b) a befolyt hozzájárulásból képződött pénzalap decentralizált,(megyei) pályázati rendszerben történő felhasználása

1998 . év tavaszán alapvető további jogszabályok léptek hatályba: mint a közhasznú (civil) szerveztek jogállásáról és támogatásáról, a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvények, de a megváltozott munkaképességű emberek esélyegyenlőségét , rehabilitációját segítő jelentős módosítások léptek hatályba a Munka Törvénykönyvében, az egészségügyi és adó jogszabályokban is. A közhasznú szervezetekről szóló törvény minden olyan tevékenységet, ami a rehabilitációhoz kapcsolódik, - foglalkoztatás, képzés, vagy a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányul - a közhasznú, illetve fokozottan közhasznú tevékenységek körébe sorolt. Ezzel megalapozta a kapcsolatépítési lehetőséget a rehabilitációval foglalkozó intézmények és a civil szervezetek között.

Létrejött a Kormány tanácsadó szerveként az Országos Fogyatékosügyi Tanács. A koordináció fontos eszközeként elkészült és kihirdetésre került az Országos Fogyatékosügyi Program, amely az esélyegyenlőség megvalósításának középtávú feladatait határozta meg. A programhoz évente felülvizsgálandó Intézkedési Terv kapcsolódik.

A munkaerő-piaci helyzet változásával 1998-tól a munkaerő-piaci szervezet megkezdte a foglalkozási rehabilitáció szolgáltatási rendszerének kiépítését.

Az inaktív emberek körében előzmény nélküli szolgáltatásnak a feltételekről rendelkező jogszabályokkal csaknem egy időben kellett kiépülnie.

Fontos célkitűzés volt, hogy a lehetőségek az országban minden megyében, minden kirendeltségen megjelenjenek.

Az évtizedes hátrányok leküzdésére a szükséges kapacitások, források nem álltak rendelkezésre.

A fogyatékos emberek pozitív diszkriminációja széleskörű társadalmi elfogadást igényelt.

E feltételeknek decentralizált működés keretében, a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztatását segítő központi program keretében tett eleget intézményrendszerünk.

Ennek legfontosabb állomásai az alábbiakban összegezhetőek:

• a megyei rehabilitációs munkacsoportok felállítása, a kirendeltségeken a rehabilitációs ügyintézők működése
• a megváltozott munkaképességű munkavállalók elhelyezkedését elősegítő támogatási és szolgáltatási rendszer kialakítása,
• egészségügyi-munkavédelmi jogi háttér és foglalkozás-egészségügyi dokumentáció a regisztrált megváltozott munkaképességű munkanélküliek készség-állapot felméréséhez,
• a hatékony foglalkozási rehabilitációhoz nélkülözhetetlen kapcsolatrendszer kialakítása (foglalkozás-egészségügyi szakellátóhelyek, munkaadók, civil szervezetek, stb.)

Fejlesztések:

• a foglalkozási rehabilitáció kapcsolatrendszerének erősítése
• az intézményrendszer befogadó attitűdjének kialakítása ( kétoldalú nemzetközi tapasztalatcsere programok, jó gyakorlatok megismerése)
• Rehabilitációs Információs Centrumok fejlesztése
• képességvizsgálati, pszichológiai vizsgálati módszerek alkalmazása, vizsgáló laboratóriumok fejlesztése,
• munkaerőpiaci segítő szolgálatok létrehozása, támogatása,(a szükségletek sokszínűségének megfelelően sokféle, jelentős segítség sok évtizedes gyakorlattal rendelkező országoktól )
• a fogyatékos emberek integrált képzési feltételeinek kiépülése(törvény a felnőttképzésről, ÁFSz-n belül regionális képző központok)
• információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés megteremtése, fizikai és kommunikációs akadálymentesítés,
• a szolgáltatásokkal egyre mélyebb inaktivitású csoportok elérése (pl. intézményben élők, )
• a megváltozott munkaképesség horizontális prioritásként történő megjelenése a Strukturális Alapok programjaiban
• PR a társadalmi és munkahelyi befogadás elősegítése érdekében
• az érintett célcsoport foglalkoztatására irányuló keresletnövelés
1. rehabilitációs munkahelyek létrehozásának, korszerűsítésének, akadálymentesítésének támogatása megyei pályázati forrásokból (MPA RA dec keret, forrása a rehabilitációs hozzájárulás),
2. munkaadói érdekeltségi rendszer átalakítása.

A megváltozott munkaképességű ügyfelek elhelyezkedésének fontos feltételeként a felnőttképzési törvény 2002 óta az élethossziglan történő tanulás lehetőségét a hátrányos helyzetű rétegek számára kiemelt támogatással biztosítja: évenként meghatározott számú szakma nélküli felnőtt , illetve fogyatékos ember képzése állami finanszírozásban valósulhat meg.

A foglalkoztatási törvény szerint minden 20 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább 5 %-ban (kvóta) tartozik megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni, ennek hiányában a hiányzó létszámra pedig rehabilitációs hozzájárulást fizetni.

A munkaviszonyban állók foglalkozási rehabilitációjáról 1983 óta jogszabály. rendelkezett

Ennek alapján a munkaadónak a vele munkaviszonyban álló személyre vonatkozóan munkaképesség változása esetén rehabilitációs kötelezettsége van, normatív állami támogatás -dotáció- ehhez a kvóta teljesítését követően azonban csak a gazdálkodó szervezeteknek járt. Azok a gazdálkodó szervezetek, akik 50 főnél több munkavállalót és ezen belül legalább létszámuk 60 %-ában a károsodás mértékét tekintve 40 %-ban megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak, a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek munkaképesség csökkenésével arányosan növekvő, kiemelt költségtérítésben részesültek. A 20 fő alatti létszámot foglalkoztató kis-, és mikrovállalkozások, egyéni vállalkozók adókedvezményre voltak jogosultak, a non profit szervezetek és költségvetési szervek pedig támogatásban nem részesültek.

Az 1983-ban hatályba lépett és 1996-tól napjainkig működő magyar támogatási rendszer átalakítása megérett, ebben a Kormány, a foglalkoztatók és a fogyatékos érdekképviseletek egyetértettek A foglalkoztatási szerkezetben a kis-, és középvállalkozások, civil szervezetek egyre nagyobb helyet foglalnak el, támogatásra, azonban nem voltak jogosultak. A dotációs rendszer a foglalkoztatás minőségével és a munkavállalónak kifizetett munkabérrel a kiemelt támogatásra jogosult foglalkoztatók esetében semmilyen összefüggésben nem volt, a támogatás igénylésének semmilyen felső korlátot a jogszabály nem állított, a rendszer a visszaélések ellen nem volt védett, így makrogazdasági-finanszírozási szempontok és az Európai Unió foglalkoztatás támogatási szabályai egyaránt az új támogatási rendszer kialakítását ösztönözték.

A támogatást a munkaadó maga igényelhette az adózás rendje szerint.

Az átalakítás jogi kereteinek kialakítására - lehetőség szerint átmeneti szabályok biztosításával - 2005 őszén került sor.

Ennek főbb vonásai:

A korábbi rendszerben támogatott vállalkozások még 2007 nyaráig, legfeljebb a 2005 évi létszámukra igényelhetik támogatásukat.

2006 január 1-től azonban hatályba lép egy új bértámogatási rendszer , ami a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér és közterhei arányában , annak 40-100 %-áig biztosít támogatást, a munkavállaló munkaképességének megfelelő munkahelyi környezetet, munkaszervezést biztosító, munkaügyi és munkavédelmi szabályokat betartó munkaadók számára. Lehetőség van a segítő személyek bérének 100 %-os megtérítésére. A támogatást az illetékes munkaügyi kirendeltség folyósítja a foglalkoztatási támogatásokhoz hasonló eljárás keretében.

A szociális intézményekben élő személyek intézményen belüli foglalkoztatását 2006 júliusától két új foglalkoztatási forma, a készségfejlesztő jellegű munka rehabilitáció és a fejlesztő foglalkoztatás(határozott idejű munkaviszony), együtt: szociális foglalkoztatás segíti. Egyidejűleg a korábbi támogatási rendszerben az intézményen belül foglalkoztatottak támogatása megszűnik. A szociális foglalkoztatás a tervek szerint a védett foglalkoztatásba, illetve a nyílt munkaerőpiacra történő foglalkoztatásba való átmentre készíti fel a résztvevőket. Ezeket a foglalkoztatási formákat önálló szociális foglalkoztatási normatíva fogja támogatni.

2005. novemberétől került bevezetésre a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók akkreditációs rendszere, melynek keretében a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók foglalkoztatási szempontú minősítésére kerül sor. Három minősítési szintet lehet elérni: alap tanúsítvány, rehabilitációs tanúsítvány és kiemelt tanúsítvány nyerhető el, az utóbbi védett szervezeti cím használatára jogosít. Az akkreditációs eljárást a Foglalkoztatási Hivatal működteti erre szakosodott munkaügyi szakértők bevonásával.

A kiemelt tanúsítvány megszerzéséhez már 2006-ban érdeke fűződik az érintett munkaadóknak (bizonyos támogatási jogosultságok ennek függvényében állnak fenn), a többi támogatást igénylő munkaadó esetében csak 2007. július elsejétől válik támogatási feltétellé az akkreditációs tanúsítvány.

A foglalkoztatás támogatási rendszerhez illeszkedik az a szabályozás, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását beruházási eszközökkel segíti . Fő szabályként csekély összegű ún. de-minimis támogatás nyújtásával, alternatív pályázati lehetőség keretében pedig a védett szervezetekre vonatkozó EU foglalkoztatás támogatási előírás alapján.(2005.évtől)

A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészéből a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, az arra kötelezettséget vállaló (foglalkoztatási kötelezettség) munkaadó részére pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható

a) munkahely létesítésére,

b) a termelő, szolgáltató létesítmények - a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával összefüggő - átalakítására, beleértve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény és az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet szerinti akadálymentesítést,

c) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához szükséges eszközök, berendezések beszerzésére, átalakítására,

d) a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása érdekében a munkahely és a munkaeszközök korszerűsítésére,

e) beruházásra, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása érdekében - beruházással egybekötötten - munkahely létesítésére, korszerűsítésére és fejlesztésére, továbbá létesítmény építésére, szerelésére, bővítésére, illetőleg átalakítására, biztonságosabbá tételére, valamint munkaeszközök beszerzésére, átalakítására és biztonságosabbá tételére irányul.

A munkavállaló érdekeltsége: nyugdíja (járadéka) folyósítása mellett dolgozhat, amíg 4 hónap átlagában nem éri el annak a keresetnek a 80 %-át,amit rokkantság nélkül eredeti munkakörében elérhetne (aktuális kereseti adatokat a Foglalkoztatási Hivatal minden évben közzétesz).

A munkaügyi központok 2005.évben mintegy 47 000 fő megváltozott munkaképességű regisztrált ügyféllel foglalkoztak, mintegy 1/3-át munkába helyezte.

A foglalkozási rehabilitáció napjainkra integrálódott az állami foglalkoztatási szolgálat szervezeti, irányítási és szolgáltatási rendszerébe. A megyei munkaügyi központokban rehabilitációs munkacsoportok, a kirendeltségen pedig rehabilitációs közvetítők dolgoznak.

Tevékenységüket a megyei munkaügyi központok mellett foglalkozási információs tanácsadók (FIT) és ezek továbbfejlesztéseként akadálymentes rehabilitációs információs centrumok (RIC) segítik.

1998 óta folyik az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fizikai akadálymentesítése, mára épületeink több, mint 50 %-a, megyei szolgáltató helyeink 80 %-a akadálymentes kerekesszékkel élő ügyfeleink számára is (Az ÁFSZ EU konform átalakítása keretében az akadálymentesítés kiemelt szempontként érvényesül.).

2003-ban megkezdődött az akadálymentesítés a kommunikációjukban akadályozott- siket és nagyothalló, vak és gyengénlátó, valamint értelmi fogyatékos- ügyfelek számára is.

2005 nyarán az intézmények többségében -18 megyei munkaügyi központban és a nagyobb kirendeltségeken, valamint 5 regionális képző központban - többcélú akadálymentesítés valósult meg.. 2006-ban terveink szerint a kommunikációjukban akadályozott ügyfelek az országban mindenütt lakóhelyük közelében akadálymentes munkaerőpiaci szolgáltatáshoz juthatnak.

1999 óta minden megyei munkaügyi központ évente szakmai fórumot működtet a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek érdekében működő komplex rehabilitáció elért eredményeinek bemutatására, az annak megvalósításában közreműködő szakemberek együttműködésének fejlesztése érdekében.

Az integrált szolgáltatás elfogadása tapasztalataink szerint az integrált foglalkoztatás fele tett első lépés.

Hatályba lépett a 2003. évi CXXV .törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, 2005 őszén megkezdte munkáját az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

Magyarország 1999-ben ratifikálta az Európai Szociális Charta 9. cikkelyét, amely a pályaválasztási tanácsadáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosításáról, 2005-ben pedig 15. cikkelyét, amely a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéshez, a rehabilitációhoz és a társadalomba történő újra beilleszkedéshez való jogáról rendelkezik.

Azokat az eredeti, innovatív foglalkoztatási megoldásokat, melyek a célcsoport speciális igényeire új szemszögből válaszolnak, és a munkaerőpiaci elhelyezés lehetőségeit bővíthetik, központi programokkal támogatja a munkaügyi kormányzat; ilyenek voltak az elmúlt években: a Rehabilitációs Információs Centrum program, a távmunka program, a teleházak közreműködésével működő korszerű munkahelyek a kistérségekben program, a fogyatékos emberek képzési lehetőségeinek fejlesztését szolgáló rehabilitációs képzési program., a 4M program elterjesztése.

Működött program a civil szervezetek rehabilitációs foglalkoztatási képességének fejlesztésére.

Megkezdődött az értelmileg akadályozott munkavállalók számára a nyílt munkaerőpiacon való munkavállalást biztosító TF program, valamint a speciális szakiskolák tanulóinak integrált foglalkoztatását előkészítő, Munkahelyi Gyakorlat program országos elterjesztése.

Az állami szerepvállalás sikeressége feltételezi azon civil szervezetek közreműködését is, amelyek az egyes hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkoznak, sajátos igényeiket ismerik, ennek alapján speciális munkaerőpiaci szolgáltatás nyújtására is képesek.

A foglalkozási rehabilitáció eszközrendszerének rendszerszerű fejlesztése érdekében 2002-ben, a kirekesztés elleni küzdelem, különösen a roma emberek integrált foglalkoztatásának megvalósítására pedig 2003-ban Phare támogatással az érintett állami és civil intézmények, valamint gazdálkodó szervezetek közös programjainak támogatására pályázatok kerültek meghirdetésre.

2005-ben folytatódnak a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és Foglalkoztatási Hivatal jó gyakorlatok elterjesztésére és az Állami Foglalkoztatási szolgálatban az egyenlő hozzáférés biztosítására irányuló programok, az Európai Szociális Alap támogatásával a Humán Erőforrás fejlesztési Operatív Program és az EQAL programja keretében is innovatív civil projektek megvalósítására nyílik lehetőség.

Az Európai Unió Munkaügyi és Szociálpolitikai Bizottsága "A fogyatékosság horizontális prioritás az Európai Foglalkoztatási Stratégiában" c. dokumentumában jó gyakorlatként emelte ki a magyar gyakorlatot a következő területeken: felnőttképzésben a fogyatékos emberek kiemelt támogatása (22-23 irányvonal), az ÁFSz integrált szolgáltatási gyakorlata(19.irányvonal és a civil szervezetek jó gyakorlatainak elterjesztéséhez nyújtott állami támogatás (16 irányvonal).

• A rokkantság orvosi minősítése változatlanul össz-szervezeti munkaképesség csökkenést értékel, a megmaradt képességekre épülő foglalkoztathatóságot nem értékeli -FNO a lehetőséget megteremtette.
• Az állami szolgáltatások ésszerűsítése és az inaktív emberek foglalkoztathatóságának növelése ellentétes igényeket közvetít, feloldása európai megoldást kíván (az állami foglalkoztatási szolgálat Magyarországon erős generátor szerepet tölt be).
• A fogyatékos, megváltozott munkaképességű csoportok megjelölésének egységes fogalomrendszere feltétele a helyzetértékelésnek, az eljárások, szolgáltatások értékelésének, közelítésének, a tárgybeli kommunikációnak.
• A munka világában nincs rehabilitációs szakemberképzés (munkajog, tanácsadás, foglalkoztatás szervező, stb.), első lépéseket megtettük.
• Makrogazdasági válasz a foglalkoztatás globalizációs okok miatti egyoldalú kvalifikáció igénye és a kínálat sokszínűsége közti társadalmi egyensúly kialakítására
• Sokoldalú tapasztalatcserék sokasága-mint ez a konferencia.